Egy cikk a Dorozsmai Napló legfrissebb számából (archivált)

Újra van megye 1-es csapata dorozsmának.

Hol találhattam volna meg a dorozsmai labdarúgó sportkör elnökét és az elnökség tagjait mint a focipálya közepén. Edzés nap van, mindkét pályán telt ház. A pályákon a különböző korcsoportú gyermekekkel foglalkozó edzők tartanak foglalkozást az igen lelkes focista palántáknak. A pálya szélén sok-sok szülő nézi szakértő szemmel gyermeke edzésmunkáját.

Bele is vágunk a közepébe. Azt gondoltam, hogy egy örömittas elnököt és stábját találom, de komoly és gondterhelt képet nyújtanak. Minden korosztály edzésébe belenéznek, látszik, hogy folyamatos kontroll alatt tartják az utánpótlás munkáját.

Kérdezem Ifj. Ottlik Sándort a sportkör elnökét, hogy ilyen sikeres év után mi az oka a gondterhelt hangulatnak? E kérdésre rövid tétovázás után elég összetett válasz született:

-Jól látja arcunkon a gondterheltséget, a sikerek ellenére egyáltalán nem örömteli a helyzet, annak ellenére, hogy csapataink remek eredményeket értek el amelyek közül a legnagyobb siker, hogy a felnőtt csapatunk kivívta a feljutást a megyei élvonalba. Ez már egy más szint anyagi és minden egyéb szempontból. Egy hónapja meghirdettük, hogy szurkolói ankétot tartunk, amelynek célja, hogy egy kis összefogással, jó ötletekkel, anyagi vagy egyéb segítséggel, közös erővel könnyebben tudjuk majd átugrani az előttünk álló akadályokat. Zárójelben megjegyezném, hogy ezt az összefogást már meghirdettem egyesületünk 90 évfordulójának ünnepén is…. Ennek nem lett eredménye. Sajnos totális érdektelenségről tett tanúbizonyságot Dorozsma sportot szerető, vagy nem szerető lakossága. Az elnökség tagjain és Mihálffy Béla képviselőn kívül 3 ember jelent meg ezen az ankéton. Kicsit többre számítottam.

Elnökségem alatt nagyon sok embertől hallottam, hogy a Dorozsmának a megyei élvonalban a helye, támogatunk ha feljutunk, hát feljutottunk. Bízom benne, hogy ez az írás inspirációt ad néhány embernek, hogy segítő kezet nyújtson, én a következő Dorozsmai Naplóban pozitív dolgokról tudok beszámolni.

Dorozsma legnagyobb egyesülete vagyunk. Szeged szintjén is nagy létszámnak mondható 150 fő feletti igazolt labdarúgóval. Ebből 100 körüli a gyerek sportoló. A létszámunk napról napra folyamatosan nő. Úgy gondolom, hogy megteszünk erőnkhöz mérten mindent, hogy a felnövekvő generációt sportra, egészséges életre, a közösségi élet szabályaira neveljük. Nagyon jó látni a sok dorozsmai kis focistát ahogy sugárzik az arcuk a boldogságtól amikor lejönnek edzésre. Kell ennél több? Ez ad erőt és motivációt a folytatáshoz.

Nyugodtan mondhatom, hogy néhány éve a nulláról kezdtük. Amikor elvállaltam ezt a posztot azt tűztem ki célul, hogy a dorozsmai focit vissza fogjuk juttatni úgy felnőtt, mint utánpótlás szinten a megye élvonalába. Ezt a célt teljesítettük. Le a kalappal a vezetőség tagjai és az edzők előtt. Az hogy ilyen hamar teljesítjük a fent említett célt azt még magam sem gondoltam volna. Szabó Zsolt, Puskás József, Veszelka Róbert, Lesznek Ferenc, Kovács Attila utánpótlás edzők remek munkát végeztek, sorra szállították a remek eredményeket. Ifjúsági csapatunkat egy éve támasztottuk fel, most pedig bronz érmet szereztek. Ez úton is minden elismerésem nekik. Lány csapataink edzéseit, versenyeztetését id. Ottlik Sándor és Ottlik Roland koordinálja. A kis lányok nagyon biztató teljesítmény nyújtottak az évad során, a felnőtt női csapatunk 2. helyezést ért el a megyei bajnokságban. A férfi csapatunk munkáját Fazekas István irányítja már az újbóli megalakulásunk óta. E fél év termése minden fronton (téli kupa, magyar kupa, bajnokság) ezüst érem. Mint említettem a csapat jogot szerzett a megye 1. osztályba való indulásra, ami újbóli nagy feladat elé állított minket. A remek munkát mindenkinek köszönöm. Köszönöm még annak a néhány támogatónak (név nélkül) aki évek óta erejéhez mérten segíti csapatainkat étellel, itallal, sütivel, mezzel, jó szóval, mert azért ilyenek is vannak.

Végre mosolyt látok az Elnök Úr arcán amely azért bizakodásra ad okot, leolvasható róla, hogy e rengeteg feladat elé optimistán áll.

A szót az eddig türelmesen hallgató Kiss Attila elnökségi tag és aktív labdarúgó vesz át néhány mondatra: Algyői létemre hosszú évek óta aktívan részt veszek a dorozsmai labdarúgásban. Itt rúgja a bőrt mindkét gyermekem és feleségem is. Ha abba kell hagynom az aktív labdarúgást akkor is, mint ahogy eddig is segíteni fogom ezt a klubot ami nagyon a szívemhez nőtt. Erre biztatok minden dorozsmai szurkolót, szimpatizánst, hogy támogassanak minket, hiszen Algyő példáján is látom, hogy összefogás nélkül nem lehet eredményt elérni.

 Zárszóként még ifj. Ottlik Sándor veszi vissza a szót:

Vissza kanyarodva a fenti témához, csak úgy tudunk talpon maradni, sikeresek lenni, ha az illetékesek végre oda figyelnének ránk és a gyermekeink fejlődéséhez, egészsége életre neveléséhez a sport életben maradásához felelőséggel segítséget nyújtanak, hiszen mindenki elhiheti: e nemes cél érdekében napi szinten mi is feláldozzuk munkánk mellett a szabadidőnket ami nem kis terhet ró mindennapjainkra.

Szeretnék tehát még egyszer egy konkrét kéréssel fordulni azokhoz akik csak most ezt olvasva hallottak nehéz helyzetünkről, hogy bármivel erejükhöz mérten támogassák egyesületünket. Hiszen kemény munkánknak köszönhetően olyan szintre duzzadt a sportolóink, csapataink száma, amelyet a  meglévő erőforrásainkból már nem tudnánk fenntartani.

Nagyon köszönöm a lehetőséget.